Maradnak-e vízibuszok a Balatonon?

A 301-es sorozatú vízibuszcsalád tagjai a váci hajógyárban készültek alumíniumból 1956-tól 1960-ig. A gyártásuk óta eltelt hatvan év alatt összesen kilenc hajó teljesített szolgálatot a típusból a Balatonon és okozott több egymás után felnövő generáció számára felejthetetlen nyári hajós élményeket. Az idő múlásával számuk egyre inkább megfogyatkozott, napjainkra mindössze két példány maradt a Balatonon. Felmerül a kérdés, hogy vajon megmarad-e közülük valamelyik hajó a flottában nosztalgia célra, vagy hat évtized után hírmondó nélkül tűnik el a néhai magyar hajógyártásnak ez a legendás típusa a tóról, amelynek képét olyan hosszú időn keresztül meghatározta.

Az egyik utolsó 301-es vízibusz, az Almádi érkezik Badacsonyba

“Maradnak-e vízibuszok a Balatonon?” bővebben

8 éves a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldal

8 évvel ezelőtt, 2009. január 8-án indítottam útnak a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldalt. Az volt a célom az induláskor, hogy felhívjam a figyelmet a közelmúltnak azokra a járműtípusaira, amelyek száma sok esetben hosszú évtizedek aktív szolgálata után hirtelen néhány év alatt ijesztően megfogyatkozott úgy, hogy semmit sem lehetett tudni a típus jövőjéről, arról, hogy marad-e belőlük tudatosan megőrzött üzemképes, vagy legalább múzeumi példány az utókor számára.

Gyermekkorom meghatározó járműves élményei elsősorban a kilencvenes évekhez és a kétezres évek első feléhez kötődnek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jelen állás szerint ahhoz az utolsó generációhoz tartozom, aki még láthatta az utolsó napjait annak a kornak, amelyet leginkább az oldalamon szereplő járműtípusok határoztak meg.

“8 éves a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldal” bővebben

Évzáró kérdések a 2016-os repülőszezon után

Aki ebben az évben figyelemmel kísérte a havi rendszerességgel megjelenő írásaimat, talán emlékszik rá, hogy januárban feltettem néhány kérdést a magyar repülős élet különböző területeivel kapcsolatban, majd, miután egyikre sem kaptam senkitől rendes választ, két hónap elteltével márciusban megismételtem őket. Kérdéseimet az IHO portál is átvette, ennek ellenére nem jutottunk közelebb a válaszok megtalálásához. Most, a 2016-os év végéhez közeledve érdemes visszatekinteni a mögöttünk hagyott szezonra és arra, hogy az év elején felvázolt témakörökben történt-e bármilyen előre, vagy rosszabb esetben hátralépés. “Évzáró kérdések a 2016-os repülőszezon után” bővebben

Csillag a ködben

Hat éve álmodik szebb napokról az újpesti öböl mélyén egy kis hajó, a jelek szerint egyelőre hiába. Már amennyiben vannak jelek, mert inkább nincsenek. Pontosabban nem lehet róla tudni semmit.

 Ez a kis hajó 1911-ben, 105 évvel ezelőtt született Újpesten, valahol arrafelé, ahol most elfeledve állomásozik. Mohácson kezdte meg a szolgálatot átkelési csavargőzösként II. Lajos néven és ott dolgozott Mohács nagyközség tulajdonában egészen a II. világháború utánig, 1946-ig. Ekkor gazdát cserélt és Siófokra került, ahol gőzösből átépítették kormányzati motoroshajóvá. Új nevet is kapott, a kor politikai irányultságának megfelelően Vörös Csillagként folytatta pályafutását egy röpke pillanat erejéig a Minisztertanács, majd a Balatoni Hajózási Vállalat flottájában.

“Csillag a ködben” bővebben

Gawronok a szabad ég alatt

Amikor hét éve létrehoztam ezt az oldalt, azzal a céllal tettem, hogy azoknak a jármű-típusoknak a bemutatása mellett, amelyeket sok-sok évtized aktív szolgálat után napjainkban az eltűnés veszélye fenyeget, külön is felhívjam a figyelmet azokra a példányokra, amelyeknek különböző okokból sajnos már az enyészettel kell szembenézniük.

Ennek az utóbbi, önként vállalt szomorú feladatomnak teszek eleget, amikor három, az ország két különböző pontján pusztuló, jobb sorsa érdemes repülőgépre hívom fel a figyelmet. A PZL-101 Gawront nem kell külön bemutatnom az oldal látogatóinak, mivel sokat foglalkoztam velük az elmúlt évek során. Számuk jelentősen megfogyatkozott az elmúlt tíz év alatt, sok gép került külföldre, több gépet pedig idehaza állítottak le gazdáik és tették őket félre jobb időkre.

“Gawronok a szabad ég alatt” bővebben

Szegedi Repülőnapok és Légiparádé – 2016. szeptember 16-17-18.

Látványos, légi bemutatókban rendkívül gazdag programmal várták a Szegedi Repülőnapok és Légiparádé szervezői a szegedi repülőtérre kilátogató közönséget a hétvégén, amellyel egyrészt pótolták az eredetileg tavalyra, a reptér megnyitásának századik évfordulójára tervezett rendezvényt, másrészt eleget tettek sokunk kívánságának, hogy a hosszú, évtizedes szünet után végre Szegeden is legyen repülőnap.

A rendezvény már péntek délután elkezdődött ejtőernyős ugrásokkal, siklóernyősökkel, sárkányrepülőkkel, sétarepülési lehetőséggel, majd a szürkülő égbolton az Olaszországból érkezett Pioneer Team kötelék, valamint Hársfalvi Pál tartott bemutatót vitorlázó műrepülőgéppel, görögtűzzel. Miután besötétedett, hőlégballonok látványshow-ja, illetve a Mi-2-es helikopter zárta az első nap programját, a helikopter a forgószárnyra vetített reklámokkal nem csak a repülőtér, hanem a város fölött is repült.

“Szegedi Repülőnapok és Légiparádé – 2016. szeptember 16-17-18.” bővebben

Idős gépek és fiatal szívek – Ahol még van becsülete és jövője az értékeknek

Többszörös évfordulót ünnepeltek a Börgöndi Repülőnap szereplői és látogatói. Székesfehérvár idén ünnepli repüléstörténetének centenáriumát. Év közben az Albatrosz Repülő Egyesület és a Székesfehérvári Repülésért Alapítvány már több rendezvénnyel emlékezett meg a 100. évfordulóról. A nagyközönség pedig minden bizonnyal a Nemzetközi Légi-parádét várta a legnagyobb érdeklődéssel.

Ugyanakkor meg kell említeni egy másik évfordulót is, ami csendesebb emlékezést váltott ki: 25 éve, 1991. őszén számolták fel (jogutód nélkül) az Asbóth Oszkár Futár Helikopter Ezredet, és ezzel Börgöndön megszűnt a katonai repülés.

Gripen “Idős gépek és fiatal szívek – Ahol még van becsülete és jövője az értékeknek” bővebben